Mérnökinformatikát tanulok, jelenleg az 5. félévemben járok. Jó jegyeim vannak/voltak, nem bukdácsolok, és a vizsgákra, ZH-kra rendesen felkészültem. Viszont tipikusan csak annyit tanulok/tanultam, amennyi a jó jegy megszerzéséhez szükséges, és rendre el is felejtem utána a dolgokat, ha nem használom őket.
Jelenleg úgy érzem, hogy olyan alaptudással rendelkezem, amit bárki bárhol össze tud szedni viszonylag kis erőbefektetéssel. Nem érzem magam különlegesnek. A logikám szerintem jó, és okosnak is tartom magam, viszont nincs mögöttem igazán nagy tudás.
Szoftverfejlesztés szakirányra mentem, mert ez érdekelt a legjobban, és régi álmom, hogy fejlesztő legyek. Nem csak a pénz motivált a szakmában. Régóta tetszett az informatika, már kiskorom óta számítógép-őrült voltam, és informatikából is mindig a legjobbak között szerepeltem. Természetesen a pénz is motiváló tényező volt. Szerettem volna olyan szakmát választani, amit szeretek, és amivel biztos jövőt tudok teremteni magamnak.
Szeretnék családot, házat (lehetőségekhez mérten akár hitelre), autót és jó életet biztosítani a jövőbeli önmagamnak és a családomnak.
Csalódott vagyok. Úgy érzem, hogy a befektetett energia egyre kevesebbet ér, és talán már felesleges is. Mintha fogynának el előlem a lehetőségek, csukódnának be az ajtók, miközben egyre közelebb kerülök ahhoz az életszakaszhoz, amikor már el kellene kezdenem megvalósítani a terveimet. Azt kellene látnom, hogy van értelme annak, amit csinálok, de jelenleg ezt egyáltalán nem érzem.
Az AI miatt nem érzem stabil pontnak az egész szakmát, különösen a szoftverfejlesztést. Többször megfordult már a fejemben, hogy otthagyom az egészet, és elmegyek kamionsofőrnek vagy bármi másnak. Ugyanakkor ott van bennem a másik oldal is: úgy érzem, többre vagyok hivatott, és továbbra is szeretnék ezen a területen dolgozni. Egyszerűen nem látom magam előtt a lehetőségeket.
Rengeteg gyakornoki és diákmunkára jelentkeztem, de sorra érnek a kudarcok. A legtöbb helyről még csak visszajelzést sem kapok, ahonnan pedig igen, ott általában egy mondatban közlik, hogy nem engem választottak. Körülbelül 50 megpályázott pozícióból mindössze egyetlen állásinterjúra jutottam el, ahol természetesen szintén nem engem választottak.
Mostanra kezdem belátni és elhinni, hogy nincs meg a szükséges tudásom ahhoz, hogy elhelyezkedjek, de azt sem tudom, mit kellene tanulnom, miben kellene fejlesztenem magam. Feleslegesnek érzem a tanulást, amikor az AI percek alatt megcsinálja azt, aminek az elsajátítása nekem hónapokba telt. Ráadásul az AI folyamatosan fejlődik, és ha ez nem lenne elég, nagyságrendekkel gyorsabban és hatékonyabban dolgozik nálam. Emiatt nem érzem úgy, hogy valaha is elérhetnék egy olyan szintet, ahol valódi értéket képviselhetek mellette.
Van egy projektmunkám is, amit AI segítségével készítettem el, gyakorlatilag majdnem teljes egészében. Ebből lesz a szakdolgozatom. Nem értem az egészet, és ez is minden egyes nap frusztrál. Miért csináltam AI-jal? Nem tudom. Lehet, hogy lustaságból, lehet, hogy egyszerűsíteni akartam a dolgot. A lényeg, hogy így alakult. Most pedig AI-jal próbálom foltozgatni és toldozni az egészet, miközben sokszor azt sem tudom, mi történik a háttérben.
Faszom ki van az egésszel. Legszívesebben otthagynám. Ugyanakkor, ha már ennyi időt beleöltem, úgy érzem, nem tehetem meg.
Van rajtam egy másik fajta nyomás is. Van egy barátnőm, akit nagyon szeretek, és vele képzelem el a jövőmet. Szeretnénk fiatal szülők lenni, de nem szeretnék gyereket vállalni anyagi biztonság nélkül. 21 éves vagyok, és úgy érzem, egyre közelebb kerülök ahhoz az időszakhoz, amikor már valamit fel kellene mutatnom, el kellene érnem valamit. Ezzel szemben nem látok magam előtt semmit, és abban is bizonytalan vagyok, hogy egyáltalán egy alapvető életszínvonalat képes lennék-e biztosítani, nemhogy annál magasabbat.
Tanácsot szeretnék kérni, azon kívül, hogy látogassak meg egy pszichológust, vagy hogy korábban tisztességesebben kellett volna tanulnom. Nem panaszkodni szeretnék, és nincs szükségem olyan válaszokra, hogy „majd jobb lesz, csak csináld végig”.
Reálisan szeretném látni a helyzetet, és olyan emberek tanácsára lennék kíváncsi, akik már tapasztaltabbak ezen a területen, vagy nagyobb rálátásuk van a munkaerőpiacra.
Ti mit tennétek a helyemben?
Arra is kíváncsi vagyok, hogy más is érez-e hasonlóan, aki jelenleg ezen a területen tanul, vagy esetleg már pályakezdőként próbál elhelyezkedni.